Éjjellátó készülékek sajátfrekvenciájának meghatározása

Téma jellege: kutatás, fejlesztés, prototípuskészítés, mérés

 

Analóg éjjellátó készülékeket már a II. világháború óta használnak. A berendezések a hidegháborús időszak alatt rohamos fejlődésen mentek át, amelynek köszönhetően 4 fő generációt különböztethetünk meg. A készülékek alapvető felépítése ennek során nem változott meg, a fő egységek továbbra is az objektívlencse, a szemlencse, a tápegység és a képerősítő egység. Lényegét tekintve nem változott a képátalakítás módja sem; a beeső fényt egy fotokatód alakítja elektromos jellé, amelyet elektrosztatikus gyorsítást és/vagy elektronsokszorozást követően egy fényporréteg segítségével alakítanak vissza fénnyé.

A számos egyéb tényező mellett a 2. és 3. generációs képerősítők egyik legfontosabb előrelépése az automatikus erősítés-szabályozás, amelynek során az úgynevezett mikrocsatornás tárcsa gyorsítófeszültségét a tápáramkör a mindenkori fényviszonyoknak (fotonáramnak) megfelelően szabályozza. Ennek segítségével elkerülhető az eszköz túlzott besugárzás okozta sérülése és meghibásodása.

A szabályzókörök alapvető velejárója a visszacsatolás, amely azonban – az átviteli függvény által meghatározott módon – adott frekvenciákon lehetővé teszi, hogy a szabályzókör gerjedjen.

A munka során a hallgató feladatai:

  • végezzen irodalomkutatást analóg képerősítő rendszerek tekintetében
  • tervezzen mérési elrendezést, amely segítségével a BME Elektronikus Eszközök Tanszékén rendelkezésre álló integráló fotométergömböt felhasználva elvégezhetők a szükséges mérések
  • készítsen többlépcsős biztonsági protokollt, amellyel a képerősítő berendezés túlvilágításból fakadó károsodása megakadályozható
  • végezzen el ilyen méréseket, lehetőség szerint határozza meg a frekvenciafüggést.

 

A témára csak a szükséges szakmai ismeretekkel rendelkező hallgató jelentkezhet, előzetes egyeztetés után!

 

A téma szakdolgozattá, diplomatervvé is fejleszthető.

 

Konzulensek: dr. Hegedüs János és dr. Hantos Gusztáv